AZ ALAPOK
Szukot azt jelenti: "sátrak", "bódék", "átmeneti szállások", azaz az ideiglenes lakóhelyekre utal, amelyekben Izrael gyermekei éltek negyven év sivatagi vándorlás alatt az egyiptomi kivonulás után. "...sátrakban adtam lakást Izrael fiainak, amikor kihoztam őket Egyiptomból..." (3Mózes 23:42.) Az ünnep Izrael történetének erre a szakaszára emlékeztet.
Jelentősége azonban nagyobb, mint a puszta történelmi megemlékezés. Az "átmeneti szálláson" lakás felidézésének - és megjelenítésének - elsődleges szellemi indítéka, hogy kifejezzük bizakodásunkat Istenben, aki biztonságot, bitachont nyújt számunkra. Ezt az indítékot a vándorlás idejének tapasztalatai - a manna, a víz és a többi - táplálják, ezért az ünnep nyomatékot ad a hitnek, hogy Isten valamilyen módon gondoskodik az ember szükségleteiről, s az ember hálával tartozik ezért. Mindezt a szuká (sátor) jelképezi, a szabadban álló, bizonytalan szállás, amelyben a zsidóknak egy héten át lakniuk kell.
Ezt a szellemi motívumot még inkább kiemeli, hogy a Tóra megszabja az ünnep idejét is, ami pedig az év folyamán bármikor lehetne, mivel nem kötődik konkrét történelmi esemény dátumához. Előírja, hogy az év utolsó aratásával együtt kell megtartani, "amikor megtörtént a betakarítás szérűdről és borsajtódból…” (5Mózes 16:13.); amikor az ember szükségleteiről gondoskodó Örökkévaló iránti hála és köszönet érzése erősödik.
